A 2-es típusú cukorbetegség megelőzése serdülőkorban

A nyári szünet után újra becsöngetnek, a gyerekek visszatérnek az iskolai életbe. Ilyenkor nemcsak a tankönyvek és a tanszerek kerülnek előtérbe, hanem az is, hogy milyen szokásokat visznek magukkal a mindennapokba – legyen szó étkezésről és a mozgásról is. Ezek a szokások hosszú távon nagyban befolyásolják a fiatalok egészségét is. Ezért egyre gyakrabban kerül előtérbe egy olyan betegség megelőzése, amelyre már serdülőkorban is figyelni kell: a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM).

 

Mi a 2-es típusú cukorbetegség?

A 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) olyan anyagcsere-betegség, amelynek lényege, hogy a szervezet nem tudja megfelelően felhasználni az inzulint – azt a hormont, amely a cukrot a sejtekbe juttatja. Ennek következtében a vércukorszint tartósan megemelkedik.

Míg régebben ez a betegség főként a felnőtteknél -középkorúaknál és időseknél- jelentkezett, ma már egyre több serdülőnél is előfordul. A legfőbb kockázati tényezők közé tartozik az elhízás, a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás.

 

Miért érinti épp a serdülőket és hogy jön képbe az iskola?

A pubertás időszakában a fiatalok hormonális változásokon mennek keresztül, amelyek önmagukban is befolyásolják az inzulin hatékonyságát. Ha ehhez hozzáadódik a kevés mozgás, a túl sok cukros ital, gyorsétel vagy nassolás, akkor a szervezet nehezen tudja tartani az egyensúlyt.

Fontos szempont, hogy a pubertás tipikusan az az életkor, amikor a fiatalok életében a család mellett – sőt, sokszor azt megelőzően – a kortárs kapcsolatok kerülnek előtérbe. Emellett az iskola válik a mindennapok egyik legfontosabb színterévé, ahol a diákok idejük jelentős részét töltik. Éppen ezért az iskolai környezet és az ottani közösség meghatározó szerepet játszik abban, milyen életmódbeli mintákat alakítanak ki a fiatalok.

 

Miért fontos a megelőzés?

A 2-es típusú cukorbetegség nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is hatással van. A kezeletlen állapot szövődményeket okozhat: szív- és érrendszeri betegségeket, magas vérnyomást, látásromlást, vesekárosodást. Ha azonban a fiatalok időben megtanulják, hogyan vigyázzanak az egészségükre, akkor ezek a problémák megelőzhetők.

 

Mit tehetünk szülőként?

A szülők felelőssége és lehetősége óriási. Elsősorban ők azok, akik látják, ha gyermekük életmódja megváltozik, vagy ha súlygyarapodás, fáradékonyság, hangulatingadozás jelentkezik.

Néhány hasznos szempont:

• Egészséges étkezés otthon: próbálják kerülni a túlzott cukorfogyasztást, a cukros üdítőket és a gyorsételeket. A közös főzés és étkezés jó alkalom a helyes szokások kialakítására.
• Mozgás támogatása: nem feltétlenül versenysportban kell gondolkodni. A rendszeres séta, közös kerékpározás vagy kutyasétáltatás is sokat számít.
• Támogató hozzáállás: a gyerekeket nem szabad megszégyeníteni a testsúlyuk vagy étkezési szokásaik miatt. Ehelyett érdemes bátorítani, erősségeiket kiemelni.
• Szűrések figyelemmel kísérése: ha az iskolaorvos vagy a házi gyermekorvos további vizsgálatot javasol, fontos komolyan venni.
• Közös életmódváltás: ha a család együtt változtat, például közösen kezd egészségesebben étkezni vagy többet mozogni, az mindenki számára motiválóbb.

 

Mit tehetünk pedagógusként?

A tanárok, osztályfőnökök és az iskola egészségügyi dolgozói is kulcsszerepet játszanak abban, hogy a gyerekek milyen mintákat kapnak.

Fontos területek:

• Egészséges étkezés fontosságának hangsúlyozása: érdemes a diákokat bátorítani arra, hogy a zöldséget, gyümölcsöt is válasszák, és beszélgetni velük az étkezésről.
• Testnevelés differenciáltan: a túlsúlyos gyerekek gyakran nehezen vesznek részt a testnevelés órákon, és a kudarcélmény komoly lelki egészségbeli kockázatokat rejt. Fontos, hogy ők is találjanak sikerélményt jelentő mozgásformát.
• Motiválás a mindennapokban: a dicséret, a pozitív visszajelzés növeli a gyerekek önbizalmát, ami hozzájárul ahhoz, hogy bátrabban vállaljanak aktív életmódot.
• Együttműködés az iskolaorvossal: a szűrések ne álljanak meg az adatrögzítésnél. A szülőkkel való kapcsolatfelvétel, a tanácsadás és szükség esetén a szakemberekhez irányítás is fontos feladat.
• Lelki támogatás: ha egy tanuló rendszeresen visszahúzódik, kerüli a testnevelést vagy az étkezésekkel kapcsolatos beszélgetéseket, érdemes iskola-pszichológust is bevonni.

 

Közös felelősség – közös lehetőség

A 2-es típusú cukorbetegség megelőzése serdülőkorban nem egyetlen szereplő feladata. A család, az iskola, az egészségügyi szakemberek és a közösség együtt tudják kialakítani azt a környezetet, amely támogatja a fiatalokat. A legfontosabb, hogy a gyerekek ne félelemből, hanem megértésből és belső motivációból válasszák az egészségesebb utat.

Az apró lépések is számítanak: egy közös séta, gyümölcs a chips helyett, egy bátorító szó a testnevelés órán. A közös odafigyeléssel minden esélyünk megvan arra, hogy gyermekeink egészséges, energikus felnőttként éljenek.

 

Az cikk Dr. Nagy Adrienne Zsófia csecsemő- és gyermekgyógyász, iskolaorvos, a Semmelweis Egyetem Iskolaegészségtan és Ifjúságvédelem grémium elnökének “A 2-es típusú cukorbetegség megelőzésének kérdése iskolaorvosi szemszögből“ című szakmai írása felhasználásával készült.